Az elmúlt időszakban elég idő volt arra, hogy a szokásos éves fotórendezést kicsit alaposabban hajtsam végre, sokkal átgondoltabb legyen az archiválási procedúra. Rengeteg korábbi fotómat néztem át és megannyi emlék jutott eszembe. Így akadtam rá azokra a fotókra is amik számomra nagyon fontosak és merőben megváltoztatták az egész életemet. Ahol a fotós pályám útnak indult, ahol rájöttem, hogy nekem egyszer fotósnak kell lennem. Ahol 1 év alatt próbáltam behozni azt a tudást, ismeretet, amit úgy éreztem, hogy „elmulasztottam” és mindenképpen fontos, hogy ha bármit is akarok kezdeni a fotózással. Akkor ez nagyon távlatinak és kissé elérhetetlennek is tűnt, mivel az akkori szakmám nem hagyott időt kibontakozni, miközben belül egyre jobban éreztem, hogy itt valaminek történnie kell. Ha ez nem Japán lett volna, valószínűleg most ez a bejegyzés nem született volna meg. A sok szabadidő, a csodás környezet, a végtelen nyugalom, és az ott megszülető legfrissebb technológia, mind mind hozzásegített az utamra való rátalálásra.

Ezeken a fotókon elnosztalgiázva született meg bennem az a gondolat, hogy a mai utómunkával kicsit felfrissítem őket és készítek egy kis galériát belőlük.

Amiket itt láttok, azok mind az első lépéseim, az első pár ezer expozícióim digitális lenyomatai, amik egy 5 Mpixeles bridge géppel, majd egy 8 Mpixeles DSLR-rel készültek, egy 15 évvel ezelőtti technológiával. A mai szememmel és technikai tudásommal természetesen már nagyon sok mindent másképp csinálnék. De ettől függetlenül büszkén vállalom mindet.